Kisgyermekkor

KISGYERMEKKOR, ÓVODÁSKOR

Ha kisgyermekkorról beszélünk, leginkább az óvodáskort értjük alatta, esetleg a két és három éves kor közötti időszakot is beleszámítjuk. Az énfejlődés tekintetében nagy változást hoz az önálló mozgás/járás és beszéd megjelenése, mely többek között azt eredményezi, hogy a kisgyermek törekvéseinek iránya a saját cselekedeteinek ellenőrzése, kontrollálása lesz. Ez a minden szülő által jól ismert „én akarom csinálni” és a dacreakciók korszaka. Valójában nem függetlenedni akar a szülőtől, hanem önállósodni vágyik, dicséretet szeretne. Nem is kérdés tehát az sem, hogy ebben az időszakban alakul ki általában a szobatisztaság is, mely jó esélyt ad az autonómia kifejlesztésére, hiszen az önkontroll érzetét adja. A kisgyerekek a környezet tárgyaival és az emberekkel is aktívabban foglalkoznak, s ha ezek a kölcsönhatások, illetve a tapasztalatai sikereseknek bizonyulnak, az autonómia és a kompetencia érzését keltik, mely az önbizalom, eltökéltség alapja. Ha viszont gyakoriak a kudarcok, bírálatok, a szégyen érzete erősödik benne, kétségei lesznek saját értékét illetően. Persze, ez nem azt jelenti, hogy mindent engedni kell ilyenkor! Sőt, olyan határokat kell húzni, melyek következetesen mutatják a kicsi számára, mit lehet, mit nem, s hol/mikor van tere az önállóságnak – de ezt biztosítani kell számára.

Az óvodáskor elején folytatódnak a „harcok”, a megszerzett önállóság érzése nyomán kezdeményezések alakulnak: a kisgyermek éberen fürkészi, mikor érvényesítheti akaratérzését a körülötte lévő világban. Ez azonban veszélyek forrása is lehet: ha megszerezzük a vágyott játékot, az elszomorítja a másik gyereket, vagy ha túl sokat kérdezünk, szüleink idegeire megyünk…Ennek a fejlődési szakasznak a témája a sokat emlegetett ödipális konfliktus és annak megoldása, mely a gyermeki szexuális fejlődéssel kapcsolatos. Valóban, gyakori lehet ilyenkor a szexuális kérdésekkel és a nemi szerepekkel való foglalkozás, a nemi szervek felfedezése, és a gyermekek önkielégítéses jellegű játékai.

A kisgyermekkorban előforduló gyakoribb problémák:
– fegyelmezési gondok, az evés, az öltözködés…”mintha harctéren lennénk”
– alvászavarok
– félelmek, szorongások, bölcsődei/óvodai beilleszkedési nehézségek
– a kiválasztás zavarai (bepisilés, székelési problémák)
– testvérek közötti rivalizáció
– szelektív mutizmus
– pszichoszomatikus zavarok: hányás, hasmenés, fejfájás
Láttad már? Láttad már két fiú arcát, / Mikor biciklivel gurulnak le a lejtőn? / Az első arcán ez van: Nézzétek, mit tudok én! / A másik arcán: Mama, segíts! / De nem nyúlhat a fékhez, / Ha nem fékez az első…  (Ingrid Sjöstrand)